lebocsát
lebocsát tárgyas ige, (népies) lebocsájt (választékos)
1. Vmit magasabb helyéről, helyzetéből alsóbb helyére, helyzetébe enged; leenged, leereszt. Lebocsátja a felvonóhidat, a redőnyt; lebocsátja kötényét, szoknyáját; lebocsátja hajfonatát, szempilláit. A zászlót félárbocra bocsátották le. Az egyik válláról szép bársony kaftánját Lebocsátá, kezdé igazgatni kobzát. (Zrínyi Miklós) Sisakellenzője le vagyon bocsátva. (Arany János) Királyném, bocsásd le a fátylad. (Ady Endre) || a. A föld felszínéhez képest mélyebben fekvő helyre ereszt, enged vkit, vmit; leereszt. Lebocsátja a mérőónt. Kötélen lebocsátja a szakadékba. A búvárt lebocsátják a tenger mélyébe. De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. (Petőfi Sándor) A kútvödröt könnyű lebocsátani, de nehéz felhúzni. (Gárdonyi Géza)
2. (ritka) Lebocsát vkit: megengedi, hogy lemenjen vki; leenged vkit. Nem bocsátotta le fiát az udvarra.
3. (ritka) <Folyadékot v. szemcsés anyagot> nyíláson v. mélyedésen, csatornán át lefolyni enged; leereszt. A garaton lebocsátják a búzát.
4. (átvitt értelemben, ritka) <Hangot> halkabbra, csendesebbre, ill. mélyebbre vesz, fog; leereszt. Lebocsátja hangját a mondat végén. Etele másrészről, lebocsátva hangját Édesgeti berzent [= berzenkedő] haragos galambját; Adja önön solymát … Gyöngyvérnek. (Arany János)
lebocsátás; lebocsátó; lebocsátott.
