lármáz
lármáz tárgyatlan ige -tam, -ott, -zon lármázik ..zok, ..zol; ..ztam, ..zott; ..znék, ..znál, ..zna; ..zzon
1. <Rendsz. több személy egy időben> hangosan, fülsértően kiabál. Mit lármáztok? A gyerekek az ablaka alatt lármáznak. Korhely emberek lármáztak ma éjjel az utcán. Ki lármáz? Mentek az ajtóm elől! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Föntebb egy emelettel gyerekek lármáznak a gangon. (Babits Mihály)
2. Kiabálva veszekedik, pöröl. Lármáz vkivel. Ne lármázz velem! Mama, a mészáros a konyhában van és lármázik. (Csiky Gergely) || a. Erős, fülsértő hangon beszél. Ne lármázz a fülembe! Hop hó! – lármázott az öreg messziről. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka) <Eszköz, hangszer> erős hangot ad. Fölállt és kiabált, mert a szaxofon … rettenetesen lármázott. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: ellármáz; fellármáz; közbelármáz; összelármáz; telelármáz; túllármáz; végiglármáz.
lármázó.
