lármás
lármás melléknév -an, -abb
1. Szokásszerűen sokat kiabáló, hangoskodó, zajos <személy, csoport>. Lármás gyerekek, társaság, tömeg. A szomszédban lármás emberek laknak. A leglármásabb a negyedik osztály volt. Maguk közt vagy az iskolában … vidám, lármás, igazi gyerekek voltak. (Kaffka Margit) [Egy lány a villamosban.] Körötte durva, lármás utasok Tolongtak s ő csak ült és olvasott. (Tóth Árpád) || a. Rikácsoló, hangoskodó, zajoskodó <állat, főleg madár>. Lármás papagáj. A lármás rigók már kora hajnalban megjelentek a körtefán. || b. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki vmiért, vminek az érdekében nagy lármát csap. Lármás háborús uszító.
2. Lármát, nagy zajt okozó <tárgy, szerkezet>. Lármás hangszerek, járművek. || a. Olyan <hely, helyiség>, ahol, amelyben rendsz. nagy lárma van. Lármás piac, terem, utca, város. Ebben a városrészben lakott hosszú évekig.
3. Sok lármával, zajjal kísért, lármával, zajjal járó <dolog>. Lármás foglalkozás, játék, jelenet, jókedv, modor. Ideje véget vetni a lármásabb mulatságnak. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, költői) Zajos, eseményekben gazdag <időszak>. Egy-két csonka fal … Szomorkodással tölti idejét, Mint aki lármás ifjuság után Éltét megunva remetéskedik. (Petőfi Sándor)
lármásság.
