lapít
lapít ige -ott, -son, -ni v. -ani
1. tárgyas Vékony lemezzé présel, kalapál vmit. Vasat lemezzé lapít.
2. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas) <Csak néhány állandósult szókapcsolatban:> nagy erővel, kegyetlenül odavág vmihez vkit, vmit v. irgalmatlanul összever vkit. Falhoz lapít; ® palacsintává lapít vkit, vmit. || a. Vmihez lapít: vhová odaszorít. Az autó a járdára szaladt, s a falhoz lapított egy járókelőt.
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, bizalmas, tréfás) Vhol meghúzódva, feltűnést kerülve veszteg marad; rejtőzik, lapul. Félénken lapít; a sarokban lapít. A magas fűben egy nyúl lapított. Mikor egy-két napra hazaengedték a katonaiskolából, a családi asztalok végén lapított alamuszian. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan Lapít vmivel: vmely bajt, hibát, vmi rosszat eltitkol, mert fél, hogy ha kitudódik, megbüntetik érte. A gyerek sokáig lapított az intőcédulával.
Igekötős igék: belapít; ellapít; lelapít; meglapít; odalapít; összelapít; rálapít; széjjellapít; szétlapít.
lapítgat; lapítható; lapított.
