lakol
lakol tárgyatlan ige -t, -jon (választékos)
<Vmely hibájáért, bűnéért> elveszi büntetését; bűnhődik. Életével lakolt vakmerőségéért. Mind ezt Csorna tevé, most hát érette lakoljon. (Vörösmarty Mihály) A szegény versköltőt el se feledjétek | Ki, midőn Etelét istenekhez mérte, | Kicsibe hogy máglyán nem lakola érte. (Arany János) Hogy a törés jó kedvvel törje, Akarásunkat durván az aki Bánatokig és átkokig gyötörte: Ez a gazember még lakolni fog. (Ady Endre)
Igekötős igék: meglakol.
lakolás; lakoló; lakolt.
