kobalt
kobalt főnév -ot, -ja
(vegyi ipar) A nikkellel rokon, fehéres fényű, ritkább fém (Co); elsősorban a nemes acél gyártásában alkalmazzák. || a. (vegyi ipar) Ebből v. vegyületeiből készített, főleg kék színű festék. Kobalttal von be. || b. (ásványtan) Ennek vmely érce. Az országban kobaltot is bányásznak.
Szóösszetétel(ek): kobaltbesugárzás; kobaltérc; kobaltfesték; kobaltkék.
