kutató
kutató melléknév és főnév
I. melléknév -n v. -an
1. Olyan <személy>, aki vki, vmi után, vkit, vmit kutat. Az igazságot kutató filozófus; olaj után kutató mérnök. S ahogy méláztam Nyomát kutatón, Imé fölbukkant Egy vízimalom. (Juhász Gyula) || a. Olyan <személy>, aki foglalkozása, hivatása alapján vmely tudományágban rendszeres kutatómunkát végez. Kutató filozófus, geológus, irodalomtörténész.
2. Kutatással kapcs., arra haszn. Kutató eljárás.
3. (választékos) Behatóan, fürkészve vizsgáló(dó) <arc, szem, nézés>. Kutató nézés, szem, tekintet. A lelkét eszi meg az embernek nagy, kevély, kutató szemeivel. (Tolnai Lajos) Szemek, levelek, táviratok, Nem tudom, miért keresnek. | És nem tudom, miért néznek rám Kutató arcok? (Ady Endre) a) Kutatón v. kutatóan néz vkire: ilyen módon, ilyen tekintettel néz rá.
II. főnév -t, -ja
1. Hivatásánál fogva (tudományos) kutatással foglalkozó szakember; kutató tudós. Az ázsiai kultúrák híres kutatója. A kutatók földgázt kerestek. || a. Ismeretlen vidékek tudományos feltárásával foglalkozó utazó. Afrika legismertebb kutatója. || b. Kutatóintézetben tudományos munkát végző személy. ® Tudományos kutató; a kutatók fizetésének rendezése.
2. (ritka) Kutatóintézet. Egy kutatóban dolgoznak.
3. (bizalmas) <Nyilvános tudományos könyvtárban> egyetemi oktatók, kutatóintézetek munkatársai és egyéb tudományos dolgozók számára berendezett külön olvasóterem; kutatóterem, tudományos olvasó(terem). Ez a látogató jegy jogosít a kutató használatára is.
Szóösszetétel(ek): 1. kutatóakna; kutatóárok; kutatócsoport; kutatóeszköz; kutatófúrás; kutatómérnök; kutatómódszer; kutatónap; kutatósztály; kutatóraj; kutatószenvedély; kutatószoba; kutatószolgálat; kutatóvájat; kutatóvas; 2. aknakutató; falukutató; forráskutató; időjáráskutató; sarkkutató; tehetségkutató.
kutatói.
