kürtölés
kürtölés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. A kürtöl igével kifejezett cselekvés; kürt, trombita fújása. Majd megszakadt a tüdeje a nagy kürtölésben. A kürtölést gyakorolja. || a. Az így keletkezett hang; kürtszó. Az első kürtölésre felébredtünk. Majd megsüketültem a folytonos kürtöléstől. A városban köröskörül hangzott a zaj, a kürtölés. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) A (ki)kürtöl igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vmit (ki)kürtölnek, hangosan, nyíltan híresztelnek. Vminek világgá kürtölése.
