kürtöl
kürtöl ige -t, -jön
1. tárgyatlan Kürttel hangot, jelt ad. Kürtöl a kanász, a vadász. Kürtöl a posta; megjött s megyen. (Arany János)
2. tárgyas (átvitt értelemben, rosszalló) Rendsz. feltűnő formában, nagy hűhóval hirdet vmit, hírverést csap vminek, vmi mellett. Világgá kürtöl vmit: nagy hűhóval, feltűnő formában nyilvánosságra hoz, hirdet, mindenkinek tudomására hoz vmit. Hírlapok is kürtölék tervedet. (Vas Gereben) Minő derék fiú! kürtölte a világ. (Tompa Mihály)
Igekötős igék: kikürtöl; szétkürtöl; telekürtöl.
kürtölő; kürtölt; kürtöltet.
