kunyorál
kunyorál ige -t, -jon kunyerál [ë] (népies, bizalmas, rosszalló)
1. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) Hosszasan, megalázkodva könyörög, rimánkodik. Ne kunyorálj már annyit! És addig kunyorált, hogy csak rá vette az anyját. (Fazekas Mihály) [Kisfiam] addig kunyorált | s alkudozott, míg belementem: | – Hát jól van, játsszunk valamit. (Szabó Lőrinc)
2. tárgyas Megalázkodva, hízelkedve kér vmit vkitől. Mindig pénzt kunyorál tőlem. Feleséged bársonyra a pénzt kunyorálja. (Vas Gereben)
Igekötős igék: elkunyorál; kikunyorál; összekunyorál.
kunyorálás; kunyoráló; kunyorált.
