kunyhó
kunyhó főnév -t, -ja v. (ritka, régies) kunyhaja, (tájszó) gunyhó
1. Alkalmi tartózkodási helyül haszn., rendsz. kóróból, nádból v. hasonló anyagból, esetleg agyagos földből hevenyészett, ablak nélküli, néha kúp formájú kezdetleges építmény. A kunyhó süvege ¬; a csősz, a pásztor kunyhója; a kunyhóban alszik; a kunyhóból vigyáz a szőlőre, a dinnyeföldre. A gunyhóban nincs egyéb, mint egy suba, egy kis láda. (Tömörkény István) A kukoricacsősz kunyhójába csaltam az aratóleányokat. (Krúdy Gyula)
2. Szegényes kis ház. Alacsony, roskatag, szalmatetős kunyhó. Eddig kunyhóban élt, most házat épít. A legalsó pór is kunyhajában Mondhassa bizton: nem vagyok magam! (Vörösmarty Mihály) Nem volt szállásunk, csavarogtunk …, és itt annyi tégla volt, és csináltunk egy kis kunyhót. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben) <A szegény nép, a gazdasági elnyomottság jelképeként.> A kunyhótól a palotáig: a szegények és gazdagok egyaránt. A kunyhók népe lázadni kezdett. Szavát a kunyhókban is megértették. Ha e könyv, melyet rokonszenvei kunyhókhoz vezetnek, valaha termekbe jutna … (Eötvös József) S te kis kunyhó a magas palota Szomszédságában, mért szerénykedel? (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): 1. kunyhólakó; kunyhótető; 2. csőszkunyhó; halászkunyhó; pásztorkunyhó; sárkunyhó.
kunyhós.
