kunkog
kunkog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (tájszó, irodalmi nyelvben)
1. <Ember> fojtott hangon, szaggatottan, halkan nyögdécsel; siránkozik, dünnyög. Nem lehet, … – kunkogta fuldokló hangon. – Én már el vagyok adva. (Mikszáth Kálmán) || a. <Állat> fájdalmában vonít, mély hangot hallat. Egy öreg kuvasz feküdt a padlásfeljáró alatt, rúgott rajta egyet, hogy percekig vonított, kunkogott a szegény állat. (Mikszáth Kálmán)
2. <Béka> kuruttyol.
kunkogás; kunkogó.
