kunkapitány
kunkapitány főnév
1. (történettudomány) <A kunságnak a magyarságba való beolvadása előtt> a kunok választott elöljárója, aki hadban vezetőjük, békében pedig bírájuk volt.
2. (tájszó, régies) <Lakomán> az asztal végére félrehúzódó, bort nem ivó vendég. Csak Toldi nem eszik, nem is iszik, hallgat; | Volt kúnkapitánya hátul egy asztalnak. (Arany János) || a. (tájszó) <Nagyobb társas összejövetelen, kül. lakodalomban> a vendégeket kínálgató, tréfáival mulattató, rendsz. idősebb férfi. Minden négy–öt vendég közt ül egy kunkapitány, akit a gazda kér fel e tisztségre …, hogy a mellette ülőket kínálgassa, kiszolgálja, töltögessen nekik. (Mikszáth Kálmán)
