kizeng
kizeng ige, (ritka) kizöng (választékos)
1. tárgyatlan Zengve kihangzik vhonnan, vhova, vhol. A hegedű szépen kizeng a zenekarból. Messze kizengett ajkairól a kellemes ének. (Vörösmarty Mihály) A Schramek-házzal átellenben … nagy vásári vígság zengett ki. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka) <Előadásból, beszédből, műből vmely emelkedett, túlzó érzelem> kiütközik, kihangzik. A hazafias pátosz kizeng szónoklatából.
2. tárgyas (ritka) <Érzelmét> zengve kifejezi. Zengj tehát, zengj, édes lantom, Zengd ki, ami benned van. (Petőfi Sándor)
kizengés; kizenget; kizengett; kizengő.
