kizökken
kizökken tárgyatlan ige
1. Szokott, szokásos helyéről zökkenve kiugrik vmi. A gép kereke kizökkent tengelyéből. A vonat kerekei kizökkentek a sínekből.
2. (átvitt értelemben) <Megszokott, rendes állapotából v. tevékenységéből vmely zavaró körülmény hatására> kimozdul, kiesik. Kizökken a hétköznapias egyformaságból; kizökken a munkából, a rendes kerékvágásból. Kizökkent az idő; – oh kárhozat! | Hogy én születtem, helyre tolni azt. (Arany János–Shakespeare-fordítás) [Kemény Zsigmond] föl tudja tüntetni …, hogyan zökken ki a lélek rendes sodrából. (Péterfy Jenő)
kizökkenés; kizökkenő; kizökkent melléknév.
