kitüntet
kitüntet tárgyas ige
1. Érdemeiért társadalmi elismerésben, erkölcsi megbecsülésben részesít vkit. Érdemrenddel, oklevéllel tüntették ki.
2. Kitünteti magát: elismerésre méltó munkát végez, érdemeket szerez. Kitüntette magát a tanulásban.
3. Vkit kitüntet vmivel: vkit olyasmiben részesít, ami az illetőnek megtiszteltetés, megkülönböztetett figyelemnek, megbecsülésnek a jele. Barátságával, bizalmával, figyelmével tünteti ki munkatársait. A király … megszólításával tüntette ki. (Ambrus Zoltán) A csékei választókerületnek eszében sincs, hogy … Tódort tüntesse ki a képviselői mandátummal. (Ady Endre) || a. Kitüntet vkit: előnyben, megkülönböztető, különös figyelemben részesíti. A leány Pistát tüntette ki udvarlói közül.
4. (régies) Feltűnően megmutat, kimutat, elárul, éreztet vmit. A népszerű iskola embere … egyre azt iparkodott kitüntetni, hogy „ő tanult ember” meg „élces ember”. (Arany János) Azzal a hamiskás komolysággal [szólt], mely az iróniát csak azért rejté, hogy kitüntesse. (Jókai Mór) A ruhája szabása se volt olyan, hogy kitüntette volna a domborúságokat. (Gárdonyi Géza)
kitüntethető.
