kitűnőség
kitűnőség [ű v. ü] főnév -et, -e [ë, e]
1. (csak egyes számban) (ritka) A kitűnő (3) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vminek ilyen volta; kiválóság. Az előadás, a megoldás kitűnősége. Fönséged elég bölcs átlátni, hogy mily kitűnő Laertes – Azt nem merem bevallani, nehogy vele mérkőznöm kelljen a kitűnőségben. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. (sajtónyelvi) Kiváló tehetségű egyéniség. Az irodalom, a művészvilág kitűnőségei. || a. (régies, sajtónyelvi) Vezető állást betöltő, nagy tekintélyű személy; (vmely nagyobb közösségben) vezető személyiség. Közéleti kitűnőség. Eléggé jól talált arcképeket rajzoltam és festettem ismerősökről és városi kitűnőségekről. (Jókai Mór) A város és megye kitűnőségei barackot nyomtak fejem búbjára. (Kosztolányi Dezső)
