kimozdul
kimozdul tárgyatlan ige
1. <Személy> eredeti helyét – egy keveset mozdulva – megváltoztatja. Kimozdult a sorból. Bomlik a pogányság rende; … Sok megállván, mint egy bálvány Leragad a félelemtül … Sok ki sem mozdul helyéből, Maga rab lesz, lova zsákmány. (Arany János)
2. Eltávozik hazulról, lakóhelyéről. (népies, bizalmas) Csak mozduljon ki az ember v. csak ki kell mozdulni, már baj van: ha csak rövid időre is elmegy hazulról, kiteszi a lábát hazulról … Ki sem mozdulhat az ember: rövid időre sem lehet elmenni hazulról. Három napja ki sem mozdultam. Nagy, ócska kőházából ki sem mozdult. (Mikszáth Kálmán) Mióta fűtött szobám volt, heteken át nem mozdultam ki belőle. (Kuncz Aladár) Nem szeretett Podolinból kimozdulni egyetlen napra sem. (Krúdy Gyula) || a. (régies) Vhonnan elmegy, útra kel. Kimozdul Pestről: vidékre utazik; kimozdul a menet: megindul. Mikor a testőrsereg kimozdul Szentpétervárról, az azt jelenti, hogy a hadjárat megindult. (Jókai Mór)
3. <Tárgy eredeti, régi, szilárd, biztos helyéről> elmozdul. (túlzó, gúnyos) Előbb kimozdul sarkából a föld! (mintsem, mint hogy…): nagyon messzi, bizonytalan jövőben v. sohanapján valósul meg, történik meg a szóban forgó dolog. A mágnes tűje kimozdult. A földrengéskor a kályha kimozdult helyéből. Csillagok lehullnak, hegyek kimozdulnak. (Arany János)
kimozdulás; kimozduló; kimozdult.
