kimozdít
kimozdít tárgyas ige
1. <Vhová beszorult v. más okból nehezen mozdítható tárgyat> helyéből bizonyos erőfeszítéssel eltávolít. Alig bírták a sárba ragadt szekeret kimozdítani. A fellah [= az arab paraszt] … a követ … a magával hozott doronggal addig emelgeté, míg kimozdította a helyéből. (Jókai Mór) Édesapám … már ki is mozdította az egyik ágyat a helyéből. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, túlzó) Kimozdítja a földet sarkaiból: a világ megszokott rendjét forradalmasítja, alapjában, gyökerében megváltoztatja.
2. <Személyt> vhonnan való távozásra késztet, kényszerít; vhogyan rábírja, hogy kimenjen vhonnan. Ha egyszer leül vhol, senki ki nem mozdítja őt. Nem lehet kimozdítani hazulról v. otthonról. A szegény őrültet nem lehetett többé kimozdítani a kazamatából. (Kuncz Aladár) || a. <Erőszakkal, hivatalosan> munka- v. lakóhelyének, lakásának elhagyására kényszerít vkit. Az új gazdákat sok helyen szerették volna kimozdítani megművelt földjeikből. Mi szükség ezeket a szegény embereket innen kimozdítani, mikor itt már olyan jó helyben vannak? (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, ritka) Működési körének, társadalmi helyzetének elhagyására késztet, kényszerít vkit. A karambol, amely a maga társaságának síkján érte, kimozdította a pályájából, és feljebb vitte egy rangfokozattal. (Hunyady Sándor)
kimozdítás; kimozdíthatatlan; kimozdítható; kimozdító; kimozdított; kimozdíttat.
