kiment
kiment tárgyas ige
1. Kihoz, ill. kivisz vkit, vmit arról a helyről, ahol veszély fenyegeti, s ezáltal megmenti. Kiment vkit, vmit vhonnan, vmiből. Az aknából kimentik az ott rekedt bányászokat. Az égő istállóból kimentette az állatokat. Sok embert mentett már ki a vízből. Ha … fuldokolni kezdene, kimenteném. Jobb karommal átölelném, és bal karommal tempóznék. (Kosztolányi Dezső)
2. Kiment vkit vmiből: vkit hozzásegít ahhoz, hogy vmely kínos, nehéz helyzetből kijusson, és ezáltal megmenti. Kiment vkit a bajból, az ellenség kezéből.
3. (átvitt értelemben) Kiment vkit: elfogadható érvet v. érveket hoz fel vkinek a mentségére. Kiment vkit vki előtt. Tompát héjjába [= hiába] mentegeted, mert ha én magam ki nem tudtam őt menteni, bizony senki más nem lesz rá képes. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Kiment vkit (vhonnan): vkinek a távollétét, távolmaradását kellően megokolja, igazolja. Kimenti magát a gyűlésről. Sietett a jó asszony … kimenteni az urát, amiért nincs itthon. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Megbocsáthatóvá tesz vmit. Cél az aljas eszközt soha ki nem menti. (Arany János) Az originalitás [= eredetiség] nagy fiskális, mindent kiment. (Mikszáth Kálmán)
kimenteget; kimentés; kimentett; kimenthető; kimentő.
