kilendül
kilendül tárgyatlan ige
<Testrész v. felfüggesztett test vmely erő hatására> nyugvó állapotából lendülve kimozdul. Az inga kilendül. A pajzs alól kilendült a keze a buzogánnyal: úgy sújtotta fejbe az ellenfelét, hogy a sisakja behorpadt. (Gárdonyi Géza) || a. (ritka) <Kör v. ív alakú pályán mozgó test a centrifugális erő hatására> mozgási irányából kifelé lendül v. repül. A vonat a kanyarban kilendült pályájáról.
kilendülés; kilendülő; kilendült.
