kilendít
kilendít tárgyas ige
1. <Felfüggesztett testet> meglendítve nyugvó állapotából kimozdít. Kilendíti a hintát, az ingát. || a. <Kör v. ív alakú pályán mozgó testet> a centrifugális erő kivet irányából. A sebesség kilendítette a kanyarban a kerékpárost. Kilendíti a kalapácsot.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Vkit megszokott, nyugodt állapotából, helyzetéből> más helyzetbe, kül. zaklatott lelkiállapotba juttat. Az izgalmak kilendítették nyugalmából.
kilendítés; kilendített; kilendíthető; kilendítő; kilendíttet.
