kikönyököl
kikönyököl ige
1. tárgyatlan Könyökére támaszkodva kihajol. Kikönyököl az ablakon. Kikönyökölt a letolt vonatablakon. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben, ritka, költői) Vmi a mellette álló hasonló tárgyak – kül. építmények – közül kiválva, feltűnően előreugrik, előrehajlik, v. vmi fölé kinyúlik. [A szőlőhegy] alacsony pincéivel vendéget várólag könyökölt ki a keskeny ösvényre. (Vörösmarty Mihály) A mellvéd párkánya olyan alacsony, hogy a színpadra könyököl ki. (Jókai Mór)
3. tárgyas <Ruháját, ill. ruha ujját> a könyökén kikoptatja v. kinyújtja azáltal, hogy sokat könyököl benne. Kikönyököli a kabátját.
4. tárgyas (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Addig erőszakoskodik, törtet, míg vmit kiharcol, kivív. Kikönyökölte magának az állást, az előléptetést.
kikönyökölés v. kikönyöklés; kikönyökölő v. kikönyöklő; kikönyökölt.
