kiköltözik
kiköltözik tárgyatlan ige
1. Lakásából ingóságaival együtt eltávozik, mert máshova megy lakni. A szomszédunk tegnap költözött ki. Úgy tűnt fel, mintha a kis vályogház is jól járt volna azzal, hogy mi kiköltöztünk belőle. (Móricz Zsigmond) A telep lakói kötelesek két hét leforgása alatt kiköltözni az építményekből. (Gelléri Andor Endre) || a. Lakott hely belső részéről kívül eső helyre költözik. Kiköltöztek a nyaralójukba, a tanyára, a város szélére. || b. Vmely helységből egy másik helységbe, kül. városból falura költözik. Családostul kiköltözött Pomázra. || c. Kivándorol. Még a háború előtt kiköltöztek Németországba.
2. (átvitt értelemben, választékos, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Kiköltözik a temetőbe: meghal és eltemetik. Dalos Eszter … Temetőbe költözött ki. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, költői) <Vmely állandó jellegű érzelem, lelkiállapot> megszűnik vkiben. Szive mélyiből A béke kiköltözött. (Vörösmarty Mihály)
kiköltözés; kiköltözködik; kiköltöző; kiköltözött; kiköltöztet.
