kiken
kiken tárgyas ige
1. <Konyhaedényt> belülről zsiradékkal a szükséges v. kívánt mértékben megken. Kikente a tepsit vajjal v. zsírral.
2. (rosszalló) Kikeni az arcát v. kikeni magát: különféle szépítőszerekkel úgy keni be az arcát, hogy a kendőzés feltűnően, olykor visszataszítóan meglátszik rajta. || a. (régies) Kikeni a bajuszát: bajuszpedrővel alaposan bekeni és kipödri a b.-át. Nagy sietve jött egy szálas úr felém … Bajsza jól kikenve, barna mint a szén. (Czuczor Gergely)
3. <Kenhető élelmiszert> tartójából kenyérre stb. ken. Kikeni a zsemlyére, a zsúrkenyérre a pástétomot. || a. (ritka) <Kenhető anyagot> tartójából kenésre teljesen (f)elhasznál. Kikeni a dobozból, a tubusból a kenőcsöt. || b. (ritka) <Kenhető anyag tartóját> kiüríti, hogy tartalmát kenésre (f)elhasználja. Kikente az egész dobozt.
4. (népies) <Betegséget, fájdalmat> kenéssel megszüntet. Jutka … tudja a kötelességét … Ha ráverek, meg sem nyikkan! … Pedig hát azt megkívánja a derekam, különben a csömör áll a hátamba. – Azt is ki tudja kenni. (Jókai Mór)
kikenés; kikenet; kikenhető; kikenő; kikent.
