kiiszik
kiiszik tárgyas ige
<Vmely ivóedényből az italt> úgy issza meg, hogy nem hagy belőle semmit. Egy hajtásra kiitta a pohárból a sört. Kiitta mindenik borát, Vendégeim, jó éjszakát! (Madách Imre) Orbán … lassan kiitta a Szent János áldását. (Juhász Gyula) Több mint egy félliter szamorodnit ivott ki, körömcseppig [körömig]. (Kosztolányi Dezső) || a. <Ivóedényt> ivással teljesen kiürít. Kiissza a ® méregpoharat; kiissza a poharát; ® körömig kiissza a poharat. Kiittam én ezt a serleget egészen. (Jókai Mór)
kiiható; kiivás; kiivó; kiivott.
