kihuny
kihuny tárgyatlan ige
1. (választékos) <Fény, fénylő, világító test, tűz> kialszik (1, 1c), fénye, világossága megszűnik. Kihunytak a fények. Kihunynak a csillagok, a lámpák. Lángok lobognak és kihunynak lassan. (Radnóti Miklós)
2. (átvitt értelemben, régies) Elhuny, meghal. Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak | Hagyd örökűl ha kihúnysz: A haza minden előtt. (Kölcsey Ferenc)
3. (átvitt értelemben) <Érzés, remény stb.> lassan megszűnik. Szívében kihunyt a szerelem. Lelkében kihunyt minden remény.
kihunyás; kihunyó; kihunyt.
