kihull
kihull tárgyatlan ige kihullik
1. (kissé választékos) <Vmiben benne levő dolog darabonként v. részenként> kijutva, kívülre kerülve, kikerülve lehull. Kihull a ® rostán. Kihull az alma a zsákból. A rosta lyukain kihull az ocsu. Kihullt a pénze a tárcából. Kihullott a nagy bőrtárcából egy csomó … névjegy. (Tolnai Lajos)
2. <Fog, haj, szőr v. toll> eredeti helyéről elválva, rendsz. egyenként, darabonként kiesik. Kihull a haja: megkopaszodik. Nem sok ® haja szála hullott ki a tudomány(ok)ért. Fogai … kihullottak, s ami volt, úgy lengett-lógott a szájában, nem lehetett vele harapni. (Móricz Zsigmond) A haja egy tífusz után félig kihullott. (Hunyady Sándor)
3. (választékos) <Eszköz, tárgy> váratlanul kiesik vhonnan. Az ecset, a toll stb. kihull vkinek a kezéből: (átvitt értelemben is) vmely személy, kül. alkotó művész nem folytatja tovább tevékenységét, rendsz. azért, mert meghalt. Kihullott a zsebéből egy papírlap. Feltöré a cipót tétovázás nélkül, S ime egy darab vas hull ki közepébül. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Kihull vkiből, vkinek a lelkéből vmi: vmely érzését, jellemvonását, sajátságát elveszti vki. Kihullott minden a lelkemből, Ami mosolygós, ami dőre. (Ady Endre) Apámból egyszer s mindenkorra kihullott a föld [művelésének] hivatása. Soha többet ásót és kapát kezébe nem vett. (Móricz Zsigmond)
kihullás; kihullat; kihulló; kihullott.
