kiharangoz
kiharangoz ige
1. tárgyatlan (rendsz. többes szám 3. személyben, alany nélkül) (népies) Kiharangoznak: harangszóval jelzik, hogy az istentiszteletnek vége, már jönnek ki a templomból. Mire ő odaért, már kiharangoztak.
2. tárgyas (népies) Kiharangoznak vkit: harangozással jelzik, hogy vki meghalt, v. hogy a halottat viszik a temetőbe. A halottat kiharangozták. || a. tárgyas (iskolai, régies) Régi református kollégiumban az iskolai csengő megszólaltatásával jelzik, hogy vkit eltávolítanak, kicsapnak az intézetből. E pillanatban felcsendül a csengő, és ő összerezzent: a Csokonai csengője, amivel őt [= Nyilas Misit] kiharangozzák a kollégiumból. (Móricz Zsigmond)
3. tárgyas (átvitt értelemben, régies, bizalmas) (Rendsz. nagy lármával, hűhóval) illetékteleneknek is elmond, köztudomásúvá tesz vmit, ami nem tartozik mindenkire; kikürtöl. Olyan kiadások ezek, amiket nem lehet kiharangozni. (Jókai Mór)
kiharangozás; kiharangozó; kiharangozott; kiharangoztat.
