kihány
kihány tárgyas ige
1. <Több darabból álló holmit, nagyobb mennyiségű darabos, szemes anyagot> vmely kívül levő helyre hány (1, 1b). A sok limlomot kihányta a szekrényből, a szobából. Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya! | Kéz is kell még, mely a földet kihányja, Amig föltűnik az arany ere. (Petőfi Sándor) Hazaáruló lesz a neve. Még a csontjait is kihányják a sírból az unokák. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) <Személyeket vmely helyiségből> birkózva, dulakodva egymás után kitesz, eltávolít. Elégszer verekedett már korcsmában, s egymaga kihányt onnan tíz legényt. (Jókai Mór) || b. (elavult) Kihány vkit a nyeregből: <rendsz. lovas viadal során> egymás után több embert v. egy embert többször kivet, kidob a nyeregből. A hosszú, karcsú dárda kihányta a lovagokat nyergeikből. (Jókai Mór)
2. (népies) <Személyeket> arra kényszerít, hogy kiköltözzenek vhonnan, v. hogy birtokukat elhagyják. Irgalom nélkül kihányták lakásukból a bérlőket. A tulajdonos … ha megún bennünket, tél közepén is kihány. (Arany János)
3. <Lenyelt s még a gyomrában levő dolgot, rendsz. ételt, italt> a szájon keresztül teljes egészében hányással kiürít. Majd kihányja a ® belét. Mind kihányta, amit evett. A mérget szerencsére gyorsan kihányta. Erőltetve evett, és hamarosan kihányta az ebédjét. Sokat ivott, s a végén mindent kihányt. A feje hátraesve, szeme lehúnyva …, olykor még vizet hányt ki magából. (Gelléri Andor Endre) || a. (ritka) Kihányja magát: hányás következtében a gyomrában levő ételtől, italtól megszabadul, s utána megkönnyebbül. || b. (ritka, kissé durva) Olyan, mintha kihányták volna: feltűnően rossz színben van, rendsz. azért, mert másnapos.
4. (átvitt értelemben, népies) <Kalászos v. más, hasonló termésű növény a termését, fejét> kifejleszti, kidugja. A búza már kihányta a kalászát. A kukorica kihányja a címerét. Tiszta búza ki sem hányta a fejét, Páros galamb mind elhordta a szemét. (népköltés)
5. (átvitt értelemben, népies, régies) Ki van hányva, vmivel: <ruhadarab> gazdagon ki van varrva, cifrázva vmivel. Öltözetük piros prémes zöld dolmány ezüsttel és vörössel, ahol csak lehet, kihányva. (Jókai Mór) Zsinóros nadrágot húztam, amelyik arannyal szőtt zsinórral volt kihányva gazdagon. (Móricz Zsigmond)
6. (átvitt értelemben, népies) Kihányja a szeplő (az arcát): vkin(ek az arcán) sok szeplő jelenik meg, és foltossá, tarkává teszi.
kihányás; kihányat; kihányható; kihányó; kihányt.
