kifűz
kifűz tárgyas ige
1. <Vhova befűzött zsinórt, szalagot> meglazít, kibont v. helyéből kihúzgál, úgyhogy a tárgy szétnyithatóvá, vmiről levethetővé válik. A kis gyerek kifűzte a zsinórt a cipőjéből. || a. <Vmely tárgyat> ily módon kinyithatóvá v. levethetővé tesz. Kifűzi a cipőjét. [A hölgyek] kifűzték a királynő szandáljait. (Jókai Mór)
2. (régies) Kifűz vkit: vkinek a derekát összeszorítva tartó fűzőt megoldja, kibontja. Kifűzi magát. Összerohantak a cselédek, kifűzték és lefektették [anyámat]. (Mikszáth Kálmán)
3. (régies, irodalmi nyelvben) Gyönggyel kihímez. Karcsú tündértermetén … fekete bársony vállfűző, arany csipkékkel, elöl szélesen kifűzve gyöngysorokkal. (Jókai Mór)
kifűzés; kifűzet; kifűzhető; kifűző; kifűzött.
