kifogástalan
kifogástalan melléknév -ul, -abb (kissé választékos)
Olyan, ami ellen nem merülhet fel kifogás (3); helyes, hibátlan, tökéletes. Kifogástalan felelet, magatartás, minőség, munka, viselkedés; kifogástalan magyarsággal beszél; kifogástalanul áll rajta a ruha. [Pompéry] lyrája, prózája mindig oly kifogástalan csínnal dicsekedett, mint toiletteje. (Jókai Mór) Az új … kalauz … kifogástalan németséggel és osztrák bizalmaskodással megkérdezte tőle, hogy hová utazik. (Kosztolányi Dezső) Nyakkendőjén és cipőjén tűnődött, hogy vajon egészen kifogástalanok-e, mert hölgyek közé ment. (Babits Mihály)
kifogástalanság.
