kifogy
kifogy tárgyatlan ige
1. Vmi kifogy vmiből: vmiben levő anyag teljesen elfogy. Kifogy a bor a hordóból, az olaj a lámpából, a víz a kútból. || a. Kifogy vmi: vmely edénynek, tartálynak a tartalma kiürül. Kifogy a hordó, a mécses.
2. Vmi kifogy: vmiből a felhasználható v. használatban levő tartalékkészlet kimerül, úgyhogy nincs több, amit igénybe lehetne venni; elfogy. Kifogy az ereje; kifogy a lélegzete: alig tud lélegzeni; kifogy a pénze; kifogy belőle a ® szusz. Kifogyott a szakasz lőszere. || a. (kereskedelem) Kifogy vmi: <boltban> vmely áru raktári készlete kimerül, és ezért a szóban forgó áru nem kapható. Kifogyott a cukor, a szappan. Most éppen kifogyott, de holnapra már lesz.
3. Vki kifogy vmiből: (teljesen) elfogy vmije, a végére jut vminek. Kifogy a lisztből, a pénzből. Gondoskodott róla, hogy szomorú helyzetben lévő fia soha édességekből, finomabb felszerelésekből ki ne fogyjon. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben) Vki kifogy vmiből: úgy elfogy vmije, úgy a végére jut vminek, hogy abbahagyja azt a tevékenységet, v. felhagy azzal a magatartással, amelyet hosszabb ideje folytat, ill. tanúsít. Kifogy vki a ® béketűrésből; kifogy a ® szóból; kifogy a ® szuszból; kifogy a ® türelemből; (átvitt értelemben) nem fogy ki vmiből: fennakadás és megerőltetés nélkül folytatni tudja a szóban forgó tevékenységet. Nem fogy ki a beszédből, a nótából, a pletykából. Kifogytok-e már dícséretiből az otromba gyaurnak? (Arany János) Ma nem fogynék ki én a csókbul … (József Attila)
kifogyás; kifogyó; kifogyott.
