kifelé
kifelé határozószó, (népies) kifele
1. Külső hely felé. Az ajtó kifelé nyílik. Lassan kifelé hátráltak a szobából. (Krúdy Gyula) Az egyik ajtó befelé nyílt, a másik kifelé. (Kosztolányi Dezső) Cigarettázott, kihajolt az ablakon, s kifelé fújta a füstöt. (Móricz Zsigmond) || a. (népies, bizalmas) <Ellentmondást nem tűrő felszólításként:> kifelé!: azonnal menj(etek) ki innen! Most pedig kuss kifelé! (Móricz Zsigmond) || b. Vmely körülhatárolt területről kivezető irányban. Az idegen kutya kifelé oldalgott az udvarról. No takarodjatok kifele, ne lábatlankodjatok itt. (Móricz Zsigmond) || c. <Lakott hely belseje felől> a széle felé vezető irányban v. azon is túl. Ez az út kifelé vezet. A szélső városrészek kifelé terjeszkednek. A városból siet kifelé a partra. (Jókai Mór) A többi tanyai is gyorsan hajt kifelé az egyenes utcákon. (Tömörkény István) || d. <A vízben v. vízen levőnek a szempontjából:> a part felé. Kifelé úszik, evez. || e. <A tenger partján levőnek szempontjából:> a parttól távolodva (a vízen). Kifelé a nyílt tengerre. || f. <Belföldről> külső ország(ok) felé. Mezőgazdasági termékekben és iparcikkekben egyaránt nagy forgalmat bonyolítunk le kifelé.
2. <Vmely test, tárgy, anyag belseje felől> a széle, a külső része felé. A verejtékmirigyek vezetékei kifelé irányulnak a bőr felszíne felé. A kikelő növény a földből kifelé igyekszik. || a. A szóban forgó test közepétől távolodó irányba(n). A liliom szirma fent kifelé hajlik. A szék lábai kifelé görbülnek.
3. A bundát, subát kifelé fordítja: úgy f., hogy szőrös oldala v. fele kívülre kerül.
4. (átvitt értelemben, ritka) Vmely bonyolult helyzet v. nehéz probléma megoldása felé. Megkeresi a kifelé vezető utat.
5. <Vmely időszakból, évszakból, annak közepén túl> egy másik évszak felé. Kifelé megyünk már a télből. || a. Vmely életkor v. kor vége felé. Kifelé megy már a 60-ból.
6. (átvitt értelemben, választékos) <Az életből> a halál felé. Az öreg embert kifelé hívják a világból. (Vas Gereben) Hátul: egyre messzebb az Élet, | Elől: jön-jön az Ismeretlen, | … Én kifelé megyek. (Ady Endre)
7. <A ki- igekötő helyett a cselekvés kezdetének v. folyamatosságának kifejezésére:> fokozatosan, apránként ki. Húzogatja kifelé a ruhákat a kosárból. Doktorom … neki guggolt … a földre tett bográcsnak, … és szedegette kifelé a jó húsos koncokat. (Jókai Mór) A nagyhajú asszony osztogatja kifelé a nyereménytárgyakat. (Tömörkény István)
8. (népies) Kinn (1c–d, g). A malom arra kifelé van, a falu szélén.
9. (átvitt értelemben, bizalmas) <Vmely központi v. kisebb, zártabb körből> külső, ill. nyilvánosabb jellegű közösség, kör felé, annak irányában, azzal szemben. Otthon zsarnok, de kifelé nyájas, udvarias ember.
Szólás(ok): ld. rúd.
