kibújik
kibújik tárgyatlan ige, (tájszó, régies, irodalmi nyelvben) kibúvik, (ritka, tájszó, régies, irodalmi nyelvben) kibú, kibúj
1. Kijön rejtekhelyéről, ill. onnan, ahová elbújt. Kibújik az ágy alól, a bokorból. Az egér kibújik a lyukból. || a. (választékos) <Égitest> vmi mögül lassan előtűnik, láthatóvá válik. A hold kibújt a felhők mögül. || b. (bizalmas, gyak. tréfás) <Rendsz. olyan ember, akit vki régóta nem látott, otthonából, tartózkodási helyéről> kijön, előjön. Egész nap ki nem bújsz a házból. Csakhogy végre te is kibújtál odúdból. Kibúvom árva, kedvetlen zugomból. (Vörösmarty Mihály)
2. <Ember v. állat> vmely szűk résen, nyíláson, lyukon átbújva kijut. Kibújik a kerítésen. Kibújik a kürtőn, az ablakon. || a. <Hegyes v. keskeny dolog> vmin áthatolva, átfúródva megmutatkozik, előtűnik. A lábujja kibújt a cipőből. A rugó kibújt a díványból.
3. (bizalmas) Kibújik vmiből: <személy> azt a ruhadarabot, amibe belebújt, gyorsan leveti, rendsz. úgy, hogy kilép belőle, v. a fején áthúzza. Kibújik az ingéből, a szoknyából. Gyorsan kibújt ruhájából. Télen meleg, fekete prémmel bélelt téli kabátból bújtam ki. (Gelléri Andor Endre) || a. <Állat a rárakott szerszámból, nyűgből> kihúzza magát. A ló kibújt a hámból. Az ökör kibújt a járomból.
4. Kibújik (vhonnan): <növény v. növekedő dolog> a hegyét, a fejét vhonnan, rendsz. a talajból v. a testből kidugja; kinő. A fű már kibújt a földből. Marcinak … kezdtek rendre kibújni a fogai. (Mikszáth Kálmán) S míg csírák bújnak ki a föld alól, Új vágyakat kelt szívem is, az árva. (Juhász Gyula) || a. Kibújik a tojásból, petéből: <tojással, petével szaporodó állat> a tojás, pete burkát áttörve előjön; kikel. Még csak most v. alig bújt ki a ® tojásból. Kibújik a csibe a tojásból. A petéből kibújik a hernyó. A hattyú szakít a kacsákkal, amint a tojásból kibújt. (Móricz Zsigmond)
5. (átvitt értelemben) Kibújik vmi alól: vminek az elvégzése, vállalása, elviselése alól vmely ürüggyel kivonja magát. Kibújik a büntetés, a fizetés, a munka, a tanulás alól. Ez alól nem bújsz ki! Jó volna … meghalni, elmúlni és kibújni a felelősség alól. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): ld. bőr, szeg.
kibújás; kibujkál; kibújt melléknév.
