kibujdosik
kibujdosik tárgyatlan ige (régies, választékos)
Üldözés v. annak veszélye elől menekülve titokban v. bánatában eltávozik szülőföldjéről, hazájából. Kibujdosik falujából, az országból; (túlzó) kibujdosna a világból: szeretne mindent elhagyni, elfelejteni. Kibujdosom s bejárom a világ ösvényeit. (Vörösmarty Mihály) Kibujdosott … a hámfalvi járásból a nádaskai erdőségbe. (Mikszáth Kálmán)
kibujdosás; kibujdosó; kibujdosott.
