kibomlik

Teljes szövegű keresés

kibomlik tárgyatlan ige, (régies, választékos) kibomol
1. <Be- v. összekötött, fűzött, varrott dolog> a kötés, varrás, fűzés meglazulása v. megszűnése következtében kioldódik, felbomlik. Kibomlik a cirokseprő, a csomag, a zsák szája.  A nyakkendő csokra kibomlott. (Tolnai Lajos) Az egyik cipellőjén a zsinórok kibomlottak. (Mikszáth Kálmán) || a. <Összegöngyölt, összetekert v. egybefogott tárgy, anyag> kinyílva szétterül, síkszerűen kiterjed. Kibomlik a göngyöleg, a zászló.  A haja néha kibomlott, s ő csak egyet csavart rajta, egy mozdulattal feltűzte. (Gárdonyi Géza)
2. (irodalmi nyelvben) Vmi kibontakozik, a borító anyag lassú leválásával előtűnik vmiből.  A rügyek tokjából egyetlen éjszakán kibomlottak a lombok. (Kosztolányi Dezső)
kibomlás; kibomló; kibomlott.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT