kiáltoz

Teljes szövegű keresés

kiáltoz ige -tam, -ott; -zon kiáltozik
1. tárgyatlan Többször, ismételten kiált (1, 1a–c). Hangosan kiáltoz; torka szakadtából kiáltoz.  Hó! hó! – kiáltozék harsányan. (Mikszáth Kálmán) Elbújt az ágy alá, és teli tüdőből … kiáltozott. (Krúdy Gyula) || a. tárgyatlan Vmiért kiáltoz: ily módon kér vmit. Segítségért kiáltoz.
2. tárgyas Többször, ismételten, kiáltva mond vmit. A tüntetők jelszavakat kiáltoztak.  Kiáltozom fűnek, fának, | Kedves nevét itt Lillának. (Csokonai Vitéz Mihály) Erre jön! erre jön! kiáltozák a vadászok. (Jókai Mór)
3. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Többször kiáltva hív vkit.  Az asszony bemutatta őt a papnak, s egyben Vicát kiáltozta. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (ritka, költői) Vkit kiáltva, név szerint emleget.  Mint a sebes tűz rombol a király Téged kiáltoz minden utain. (Vörösmarty Mihály)
kiáltozó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT