kettőshangzó
kettőshangzó főnév (nyelvtudomány)
Közvetlenül egymást követő két magánhangzónak egy szótagba olvadt kapcsolata; diftongus (pl. ao, üö). ® Emelkedő kettőshangzó; ® eső kettőshangzó. Egyik-másik nyelvjárásunk kettőshangzókban igen gazdag.
