kettős
kettős [e] melléknév és főnév
I. melléknév
1. Két részből álló <, ha a részeket ugyanazzal a főnévvel jelöljük v. jelölhetjük, mint az egészet>. Kettős ajtó, kulacs; kettős név: személy megjelölésére haszn. n., amely v. két családnévből, v. a származási helyre utaló névből és a családnévből áll; kettős ünnep: a) két napig tartó ü.; b) két különböző alkalmat ünneplő ünnep. Ma kettős ünnepet ülünk: házassági évfordulónkat és gyermekünk eljegyzését. || a. (nyelvtudomány) Kettős magánhangzó: a) kettőshangzó; b) némely nyelv írásában (pl. a finnben, a németben) vmely hosszú magánhangzót jelölő kettőzött betű; kettős mássalhangzó: a) ikerített m.; b) hosszú v. ikerített mássalhangzót jelölő kettőzött betű; kettős tagadás: a) a mondatban alakilag két elemmel kifejezett (tagadó értékű) tagadás (pl. „Nem ér semmit!”, „Nincs semmi baj!”); b) olyan két elemű tagadás, amely nyomatékos állítást fejez ki (pl. „Nem én nem voltam ott”). || b. Ugyanazon minőségben kétszer előforduló, kétszer szereplő. Kettős alak, ajtó; kettős karfa; kettős fenekű bőrönd; (zene) kettős bé (írva bb): a két félhanggal való leszállás jele a hangjegyírásban; ® apostoli kettős kereszt; kettős kereszt ¬; kettős vályú: egy kúthoz tartozó, két (irányban elhelyezett) v. [A gulyát] Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. (Petőfi Sándor) Megvédi a hágcsó kettős oldalfája. (Arany János) || c. Kettős ütem: két olyan részből álló ütem, amely két külön ütemnek is felfogható.
2. Két, ill. két-két szorosan összetartozó személyből álló. (vallásügy) Kettős elnökség: protestáns egyházak szervezetének az a sajátossága, hogy az egyház ügyeit egy egyházi és egy világi elnök együtt intézi; (történettudomány) Kettős konzulság: a római köztársaságban az a tisztség, amelyet évenként választott két-két konzul töltött be, akik egymást ellenőrizték; Kettős sorokban álltak; (katonaság, régies) Kettős rendek: vmely csapat olyan felállítása v. menetalakulata, amelyben 4–4 sor áll v. menetel egymás mellett. Mindenütt kettős őrszemek álltak az ajtóknál. (Jókai Mór) || a. (régies, költői) Kettős fiak, gyermekek, szülöttek: ikrek. Ő egykor egy szegény koldús személyt | elkergetett magától, s becstelennek | nevezte, mert kettős szülöttje volt. (Katona József) Virrasztja Ráchel két szép kisdedét | … Dús fürtözetje … beárnyékozza kettős fiait. (Arany János) || b. Kettős fogat: olyan f., amelyben a jármű v. gazdasági eszköz elé két ló v. ökör van fogva.
3. <Egységes cselekvésen, folyamaton belül:> két ízben, két mozzanatban végbemenő. (fizika) Kettős (fény)törés; kettősen törő kristályok. || a. (pénzügy) Kettős könyvvitel: olyan k., amelyet az jellemez, hogy minden egyes vagyoni változást két számlán könyvelnek, mégpedig ellentétes jelleggel, az egyik számla „tartozik” oldalára s egyidejűleg a másik számla „követel” oldalára.
4. (irodalmi nyelvben) Kétszer akkora, kétszer nagyobb; kétszeres, dupla. Menjen, ígérjen nekik kettős árt. (Mikszáth Kálmán)
5. Mennyiségben jelentősen nagyobb v. minőségileg kétféle; kétszeres, dupla. Kettős munkát végez. A hódoltság korában a magyar jobbágyság kettős iga alatt nyögött. Kisfaludy Mihály uram e kettős örömben nagyon boldog volt: fiának is örült, meg a köpönyegnek is. (Vas Gereben) Kettős teher | s kettős kincs, hogy szeretni kell. (József Attila)
6. Egyidejűleg egyik is, másik is; kétféle. Kettős cél, feladat; a középparaszt kettős helyzete; kettős árrendszer ¬; (politika) Kettős hatalom: a) az az átmeneti állapot, amelyben két társadalmi osztály osztozik a hatalmon; b) (történettudomány) az 1917-es orosz forradalom első szakaszában egyfelől az ideiglenes kormány, másfelől a munkás- és katonatanácsok között megoszló államhatalom; kettős morál: a nemi erkölcs szabályainak a nőkre és a férfiakra eltérő módon való értelmezése. Telj bé, kettős szent kötelesség. Az orvos és barát eránt! (Csokonai Vitéz Mihály) Mi fog történni vélem s a hazával? | E kettős kérdés tépi lelkemet. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben) Egyszerre két irányban megnyilvánuló, történő kétféle, rendsz. ellentétes jelleget mutató. Kettős életet él; kettős játékba ¬ kezd; kettős játékot ¬ játszik; kettős szemlélet; (jogtudomány) kettős házasság: annak a második házassága, akinek az első házasságát még nem bontották fel; bigámia. || b. Kettős szereposztás: olyan sz., melyben vmely színdarab némely, rendsz. vezető szerepét két színész(nő) előadásonként felváltva játssza. || c. Kettős gyilkosság: olyan gy., amelynek két áldozata van. Gyilkosság történt … kettős gyilkosság … Attila utca 238, első emelet … (Kosztolányi Dezső)
7. (nyelvtudomány) Kettős szám: egyik-másik nyelvben, az egyes szám és a többes szám mellett a névszónak v. az igének az az alakja, amely párosával előforduló személyt v. dolgot jelöl; duális.
8. (elavult) Kettős beszéd: párbeszéd. Ismét egy kettős beszéd következék. (Vörösmarty Mihály)
9. (ritka, régies) Kettős had, kettős viadal: párbaj, párviadal. A kettős viadalt kitüzék holnapra. (Arany János) Becsületes varga, tollát az uradnak Vidd vissza; nem ez a sora kettős-hadnak. (Arany János)
II. főnév -t, -ök, -e [e]
1. (régies) Kettes (II. 1–3). A kettős az első páros szám. Letörülte a tábláról a kettőst. Most érkezett a célba a kettős.
2. (ritka, sajtónyelvi) Közös célért dolgozó két ember (együtt). Ennek a kettősnek köszönhető, hogy …
3. (táncművészet) Tánc, amelyet két ember, rendsz. egy férfi és egy nő jár együtt. Kállai kettős: lassú (andalgó) és friss részből álló, s az elemek szabadabb csoportosítását megengedő páros népi tánc; magyar kettős.
4. (zene) Énekszám, amelyet egyszerre két művész ad elő; duett. Kettőst énekelnek. || a. (ritka) Zeneszám, amelyet két különböző hangszeren külön kíséret nélkül adnak elő; duó.
5. (bizalmas) <A menetrendből ismert összefüggésre támaszkodva:> az óra megelőző megjelölésével: az e számmal jelölt percben induló, ill. érkező közlekedési eszköz, főleg vonat. A hét óra kettőssel érkezik.
Vö.: kettes.
