kéret
kéret [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], kéressen [e-ë]
1. Közvetítő személy által kér vmit. Kéretem, hogy küldje vissza a könyvet. Édesanyám kéreti a húsdarálót.
2. (választékos) Udvariasan hívat (1). Az osztályvezető magához kéreti az előadót. || a. (választékos) Kéretem: <bebocsátást kérő, ill. várakozó személy bebocsátására, ill. behívására adott rendelkezés:> kérje v. kérjék meg, hogy jöjjön, lépjen, fáradjon be.
3. (népies) <Megbízott személy közvetítésével> feleségül kér. Kérették nénémet Szép király fiának, engem is kérettek Egy kódus fiának. (népköltés)
4. Kéreti magát: szívesen veszi, szereti, ha vmire többször kérik; csak hosszas rábeszélés után hajlandó vmit megtenni. Nem kéreti magát (kétszer): kérés, vonakodás, tartózkodás nélkül azonnal megtesz vmit. Ne kéresd magad! Ő megcsókolt. Nem kéreté magát, | Első szavamra ajkamon volt ajka. (Petőfi Sándor) Veronka … nem kérette magát, ment, rohant. (Mikszáth Kálmán) Mint a primadonna, kérette magát, csigázta a kíváncsiságot. (Kosztolányi Dezső)
Igekötős igék: átkéret; bekéret; elkéret; felkéret; kikéret; lekéret; megkéret; odakéret; visszakéret.
kéretés; kérető.
