kenetes
kenetes [e-e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos rendsz. rosszalló)
Túlzottan és rendsz. képmutatóan ájtatos <megnyilatkozás>. Kenetes beszéd. Nagyon is gyöngéden … akar beszélni, ízléssel kerülgetve az érzelgősséget meg a kenetes hangot. (Ambrus Zoltán) Volt … e jóságban … valami … szándékos és kenetes. (Kaffka Margit)
kenetesség.
