keh
keh [keh v. ke] főnév kehet [kehët], kehe [kehe] (csak egyes számban)
(állattenyésztés) (Száraz) keh: igavonó állatnak, főleg lónak légzési nehézségekből származó, légszomjjal, köhögéssel járó s az állat munkaképességét végül is tönkretevő gyógyíthatatlan betegsége. Kehet kapott a ló. A négy kevély csikót … őszre be lehet már fogni …, hacsak … a keh bele nem ártja magát. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka, tréfás) <Emberrel kapcs.:> gyakori v. hosszas köhögés, hurut. Belé ütött a keh.
