kegyvesztett
kegyvesztett melléknév és főnév
I. melléknév (gyak. gúnyos) Általában olyan <személy>, aki vkinek a kegyét (1–2) elvesztette. Kegyvesztett udvarló. Kegyvesztett lett a főnökénél. Én nem tehettem érted semmit, mert azon vettem észre magam, hogy nagyon kegyvesztett ember lettem. (Petőfi Sándor) || a. (régies) Olyan <személy>, akitől uralkodója, magas rangú pártfogója megvonta a kegyét. Kegyvesztett udvari ember. A két kegyvesztett főúr … ráért a cselszövényt kifonni. (Jókai Mór)
II. főnév (régies) Kegyvesztett személy. A kegyvesztettnek semmije sem tulajdona többé. (Jókai Mór)
kegyvesztettség.
