kedveskedés
kedveskedés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A kedveskedik igével kifejezett cselekvés, cselekedet, magatartás, megnyilvánulás; az a tény, hogy vki kedveskedik vkinek (vmivel). Gyermekes, hízelkedő, mézesmázos, túlzott kedveskedés; cukorkával, uzsonnával, virággal való kedveskedés; jó hírekkel való kedveskedés. Az asszony csupa kedveskedés volt. A kedveskedés ezer jelével halmozta el. Csupa kedveskedésből kedvenc ételét főzte. Nem tud hová lenni a nagy kedveskedéstől. Kedveskedésével megvigasztalta. A gyermek megcsókolta arcát, s egyszerű kedveskedéssel szólt hozzája. (Jókai Mór)
kedveskedési.
