kedves
kedves [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, aki iránt szeretetet, rokonszenvet érzünk. Kedves barátja, gyermeke; legkedvesebb növendéke, tanára. Nincsen nékem kedvesebb vendégem, Mint az én kis kedves feleségem. (népköltés) A drága mamám beteges, a kedves atyám boldogtalan, s nekem kellett cselédnek lenni a háznál. (Móricz Zsigmond) || a. Különösképpen, legjobban szeretett, kedvelt; kedvenc (I). Kedves gyermeke, tanára. || b. Szívesen látott <vendég, látogató>. Hol kedves a vendég, ebe sem éhezik. (Arany János) || c. Vkinek kedves embere: bizalmasa, meghitt barátja. || d. <Bizalmas, baráti megszólításban:> Kedves barátom, bátyám, elvtársam, öcsém. Bánk! kedves, édes öcsém! Isten hozott | egy ősznek oltalom-paizsúl! (Katona József) Lelkem múlatni szeretne Még véletek kedves hiveim. (Petőfi Sándor) || e. <Udvarias megszólításban:> Kedves hallgatóim, közönség, lakótársaim! || f. <Csupán udvarias formaságként:> a megszólított számára becses, kedvelt, szeretett <személy, dolog>. Hogy van a kedves családja, felesége? Hogy szolgál a kedves egészsége? Kedves egészségére! || g. <Leereszkedő megszólításban, más cím hiányában a megszólítottnak jelzőéül.> Nézze, kedves Nagyné; kedves Kovács. || h. (elavulóban) Kedves nővér: <kül. megszólításként:> apáca (betegápoló).
2. Olyan <tárgy, dolog>, amelyet vki különösen kedvel, amely szívéhez nőtt; amelyhez érzelmi okokból ragaszkodik. Kedves gondolat, hely; kedves olvasmánya, ruhája; ha kedves az élete: ha életben akar maradni, ha ragaszkodik az élethez. Tegnaptól fogvást visszájöttünk a mi … kedves városunkban. (Mikes Kelemen) Itt hagynád sokféle kedves mulatságod? (Arany János) A tőke szennyében gázolunk, kedves | fegyverünk böködi tomporunkat. (József Attila) || a. (irodalmi nyelvben) Vmely szeretett személytől származó, hozzá tartozó, rá vonatk. Szerelmes érzés | csillámla kedves könnyeidben. (Katona József) Lám, csalárd, hazug volt kedves szavad. (József Attila) || b. <Gyak. csak udvariassági formaságként:> örömet szerző, jóleső érzéssel eltöltő <tárgy, dolog, személy>. Kedves ajándék, emlék, meglepetés. Megkaptam kedves levelét. Köszönöm kedves jó kívánságaidat.
3. Szeretetre méltó, megnyerő, szíves, nyájas <személy>. Nagyon kedves asszony; kedves, barátságos emberek. Oh ez ám a ritka kedves ember. Csupa nyájasság, emberség. (Tolnai Lajos) Mindig nagyon kedves, szinte túl szíves és lekötelező volt velem szemben ez az asszony. (Kaffka Margit) Mind a ketten Nellire gondoltak, és más halottaikra, … akik mind oly bolondok és oly kedvesek voltak. (Babits Mihály) || a. Ilyen személyre jellemző. Kedvesen fogad vkit. || b. Másokkal szemben jó, szolgálatkész, előzékeny, figyelmes <személy>. ® Lesz(el) v. lenne, lennél (oly v. olyan) kedves? Mindig nagyon kedves mindenkihez. Tudott meghatóan kedves és gyöngéd is lenni. (Kaffka Margit) || c. (bizalmas) Külső v. belső tulajdonságával, formájával kellemes érzést keltő; rendsz. kicsiny v. a rendestől eltérő formájában is bájos, tetszetős. Milyen kedves ez a szoba! Kedves ez a tisztás! Nem szép, de kedves. Kedves tájszólásban beszél. Kedvesen csetlik-botlik. Irjon mindenről hosszan … El ne feledje a barna Lacit, s a szőke Julist, e | Kedves gyermekeket. (Petőfi Sándor)
4. (bizalmas) Olyan <tárgy, jelenség, műalkotás, ritk. személy>, amely, ill. aki vmilyen szempontból tetszik; tetszetős. Láttam egy kedves filmet. Nagyon kedves ez a könyv. Milyen kedvesek ezek a báránykák! Kedvesek ezek a gyerekek, ahogy ott ülnek. Kedvesek ezek a bodros felhők. Szép itt a ragyogó nap déli tekintete, kedves A piruló hajnal. (Vörösmarty Mihály) Odakint kedves, márciusi napfény ragyogott. (Hunyady Sándor)
5. (gúnyos) Bosszúságot okozó, kellemetlen. Nagyon kedves magától! Kedves dolog, mondhatom. Kedves egy fickó, mi?
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (rendsz. többes számban) (választékos) Vkinek hozzátartozója: gyerek, családtag, rokon. Kedveseitől távol. Sorba jövének hozzája, kiknek elhalt kedveseik vagynak a föld alatt. (Mikszáth Kálmán) A neve? Emlékszem: lágyan zendül, mélyen, | Mint kedveseinké ott lenn, a sírba, lenn. (Ady Endre–Verlaine-fordítás)
2. (költői) Feleség, hitves. Még azt akarják, hogy kivessem itt | a kedvesért való fájdalmamat | szivemből. (Katona József) Kedvesem, te űlj le mellém. (Petőfi Sándor) || a. (költői) Vkinek a szerelmese, jövendőbelije. Kikelt az ibolya, de nem az a teljes, Eljött a kedvesem, de nem az a kedves! (népköltés) Jer, kedvesem édes! a tavasz illan. (Kisfaludy Károly) A falu végén most hal meg | a lány, aki hiába húsz éve várja már, | hogy visszajöjjön barna kedvese. (Radnóti Miklós)
3. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Vkivel szerelmi viszonyban levő személy, rendsz. nő; szerető. Vkinek a kedvese. Előtte ledéren táncol az új kedves. (Arany János) Egy katonatiszt, abban a hitben, hogy a kedvese megcsalta, megfogadja …, hogy örökre szakít a leánnyal. (Ambrus Zoltán) Mikor az utcán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. (József Attila)
4. (költői) Kedves dolog. Egész uton – haza felé – Azon gondolkodám: Miként fogom szólítani Rég nem látott anyám? | Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? (Petőfi Sándor) Tudott … mindenkinek kedveset mondani beteget vigasztalni. (Gárdonyi Géza)
kedveske.
