kártevő
kártevő melléknév és főnév kártévő
I. melléknév -bb
1. (ritka) Olyan <személy>, aki vkinek, gyak. vmely közösségnek kárt okoz. Kártevő suhancok. S mint anya, mely karján kártévő gyermeket altat, | Béke nyugalmával hordozza tekéit az ágyú. (Vörösmarty Mihály) || a. Olyan <állat, ill. növény>, amely természete, élettevékenysége folytán az ember gazdaságában, a termesztett növényekben pusztít, kárt okoz. Kártevő férgek, gyomnövények, hernyók, madarak, rovarok.
2. Olyan <cselekvés, magatartás>, amely rendsz. vmely nagyobb közösségnek kárt okoz. Kártevő felületesség, rendelkezés.
II. főnév -t, -je [e]
1. (ritka) Kártevő, kárt okozó személy. Ki törte be az ablakot? A kártevő meg fogja fizetni. || a. (sajtónyelvi) A közösség érdekeinek szándékosan ártó, a közösséget megkárosító személy. A gazdasági kártevők leleplezése.
2. (főleg többes számban) (mezőgazdaság) Kártevő állat, növény. A mezőn elszaporodtak a kártevők. A fát megtisztítja a kártevőktől.
