kárörvendő
kárörvendő [e; r-ö] melléknév -en [e] v. -n, -bb
1. Olyan személy, aki örvendezik más baján, kárán, pórul jártán. Ne légy olyan kárörvendő. Kárörvendően szemlélte vergődését.
2. Kárörömre, kárörvendezésre valló, hajlamos <emberi megnyilvánulás, jellem>. Kárörvendő mosoly, nevetés, természet(ű). Kárörvendő gúny látszott tekintetében. (Jókai Mór) A boltajtónál visszafordult kárörvendő, kaján szemekkel. (Mikszáth Kálmán)
