kárpál

Teljes szövegű keresés

kárpál ige -t, -jon (népies)
1. tárgyas <Főképp nő> javító szándékkal, enyhébb szavakkal szid vkit; pirongat, korhol. Erősen kárpálta fiát. Lustaságáért sokszor kárpálta. || a. tárgyas Ócsárol, gyaláz vkit. Mindig mást kárpál. || b. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Pöröl, veszekszik, zsörtölődik vkivel. Folyton kárpál. Sokat kárpált vele.
2. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) Sokat, haszontalanul beszél, fecseg, sopánkodik. Csak kárpál összevissza. Ne kárpálj már annyit!
kárpálás; kárpáló; kárpálódik.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT