kanyar

Teljes szövegű keresés

kanyar főnév -t, -ok, -ja
1. Út irányának ívben való elhajlása; forduló, kanyarulat. Enyhe kanyar; ® éles v. erős kanyar; hirtelen kanyar. || a. Az útnak ilyen része, helye, szakasza. A kocsi éppen a kanyarban haladt. A kanyarban lassan hajts!  A szél szembe fujt. Fájtam … Ijesztett a magány | a kanyarban. (Szabó Lőrinc) || b. Folyó(víz) medrének ív alakú szakasza, görbülete. A váci Duna-kanyar. A Tisza szabályozásakor átvágták a kanyarokat.
2. Folyó kanyarulatával közrefogott (föld)terület. A Tisza-kanyarban fekvő földeket öntözéssel teszik termékenyebbé.
3. Vmely közlekedési eszköznek v. élőlénynek előrehaladása közben az egyenes iránytól ívben való eltérése, elfordulása, elkanyarodása. Enyhe, éles kanyar; ® nyírja a kanyart; élesen, gyorsan, simán veszi a kanyart. A kerékpáros, a repülőgép bedőlt a kanyarban. Az autó éles kanyarral letért az országútról. || a. (argóban, tréfás) Jön a kanyar!: veszélyes változás lehetősége közeleg.
Szóösszetétel(ek): 1. kanyarlámpa; 2. hajtűkanyar; halálkanyar.
kanyaros; kanyarú.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT